Magyar Örökség: Kastélyok és kúriák  (Virág Zsolt publikációja)

Gödöllő: Grassalkovich kastély

Grassalkovich Antal pályája a XVIII. század egyik legfényesebb karrierjének tekinthető. A horváth eredetű Grassalkovich család ugyan rendelkezett nemesi címmel-1584-ben kapták-, vagyona azonban nem volt számottevő. Grassalkovich a legenda szerint olyan szegény volt, hogy koldusdiákként-azaz ingyenesen, kisegítő munka fejében- folytatta tanulmányait a nyitrai piaristáknál, majd a nagyszombati jezsuitáknál.

Ügyvédi esküjét 1715-ben tette le, 1727-ben pedig már az Újszerzeményi Bizottság elnöke lett, azé a bizottságé, mely a törököktől visszafoglalt területek, birtokok tulajdonjogi kérdéseit vizsgálta. De Grassalkovich szervezte meg a budavári királyi palota újjáépítését is 1749-ben.

Gödöllőn 1735 után kezdődtek meg a munkálatok, az első szakasz 1745-ig tartott, a terveket Mayerhoffer András építész készítette.

A belső pompáról legendák szóltak, különösen a díszterem és az ún. Mária Terézia-szoba érdemel említést, melyet a királynő látogatásának tiszteletére építettek, vörös márvánnyal burkolva. 1751-ben ugyanis hatalmas kitüntetés érte Grassalkovichot: a Budára látogató Mária Terézia és férje, Lotharingiai Ferenc 1751-ben három napot töltött Gödöllőn. Az esemény valódi ünnepélyévé vált magyar nemességnek, hiszen 1526 óta nem látogatott Habsburg uralkodó Budára. Erre a gödöllői látogatásra 20000 ember sereglett össze. Grassalkovich kitett magáért: a legenda szerint sóval szóratta fel az utat, hogy a királynő nyáron is szánon érkezhessen a kastélyba. Ez ugyan nem igaz, az azonban biztos, hogy az út szélén nemesi ifjak álltak sorfalat lovon, a kertet pedig 70000 gyertya világította meg, nappali fényességet teremtve ezzel a kertben a kertben elfogyasztott vacsorához. Az udvartartás tagjai és a külföldi vendégek is egyöntetűen úgy nyilatkoztak, hogy ehhez fogható fényes vendéglátást még nem láttak.

1771-ben, apja halála után Grassalkovich ( II. ) Antal vette át a birtok irányítását, aki 1784-ben birodalmi hercegi címet kapott, melyet igen kevés magyar család nyert el. Ő alakítatta ki a kastélyban a 120 fős színházat, valamint azzal szemközt, az északi szárny emeletén az ún. muzsikus gangot az udvari zenészek számára. A parkot egy vadaskerttel bővítette, vagyis Gödöllő igazi hercegi székhellyé vált.

Fia, Grassalkovich ( III.) Antal, 1794-ben bekövetkezett halála után vette át a már megcsappant bevételű birtok kezelését. ( III.) Antal anyagi helyzete a rossz gazdálkodás, a túlköltekezés és a fényűző életmód miatt annyira megromlott, hogy 1796-ban már zárgondnokság alá kellett venni az uradalmakat.

A napóleoni háborúk idején a királyi család tagjainak többször nyújtott menedéket a gödöllői kastély. 1805. November 30-án éjjel a kastélyban őrizték a Szent Koronát, melyet Munkácsra menekítettek, majd visszafelé, 1806. Március 22-én is itt pihentek meg vele.

Grassalkovich 1841-ben bekövetkezett halálával kihalt a hercegi család férfiága, a hercegi címert ekkor- az ősi szokásoknak megfelelően- lefelé fordították a kriptákban.

1849 februárjában herceg Windischgraetz császári altábornagy főhadiszállása volt a kastély, az április 6-i győztes isaszegi csatát követő napon azonban már Kossuth Lajos, Görgey Artúr, Klaoka György és DamjanichJános tartott győzelmi díszszemlét az immáron magyar főhadiszállásának berendezett kastély előtt.

A királyi korszakban, rögtön 1867-ben megkezdődtek az átalakítások amelyek azt a célt szolgálták, hogy a kastély azonnal lakhatóvá váljon. Az átépítések elsősorban a belsőt érintették, a színháztermet például háromszintes vendég és személyzeti résznek alakították át a császári-királyi udvar igényeinek megfelelően.

A királyi család elsősorban ősszel és a tavasszal használta Gödöllőt, több hónapot töltve itt. Mivel itt is érvényesültek annyira az udvari etikett merev szabályai, a király is sokkal jobban érezte magát, Sisinek pedig köztudomásúan ez a kastély volt a kedvence. 1919. Május 1-től, a Tanácsköztársaság alatt itt volt a Böhm Vilmos főparancsnok és a Stromfeld Aurél vezérkari főnök vezette magyar Vöröshadsereg főhadiszállása.

Trianon után Horthy Miklós kormányzó rezidenciája lett a kastély 1944-ig. Horthy ittléte alatt főleg a katonai kíséret és a hivatali apparátus tartózkodott a kastélyban, a család hagyományos pihenőhelye ugyanis a kenderesi kastélyban volt, a családi birtokon. 1944 őszén pár napig a visszavonuló német hadsereg szállta meg az épületet, majd december 12-én az oroszok következtek, akik a főszárnyakból csak 1948-ban vonultak ki. A belső berendezés szinte teljesen eltűnt vagy elpusztult, az épület viszont csak egyetlen aknatalálatot kapott szerencsére.

A kommunisták hatalomra kerülése után, 1949-ben ismét magyar és szovjet katonai alakulatok költöztek be az épületbe.

A katonaság 1958-ban vonult ki, ekkor szociális otthont és szükséglakásokat helyeztek el az épületben. A kastély lerombolása után, pusztulása tragikus méreteket öltött.

1986-tól az Országos Műemléki Felügyelőség kastélyprogramjának keretében elkezdődött az épületegyüttes felújítása és rendbehozatala, mely napjainkban is tart. A Királyi Kastély Múzeum ünnepélyes megnyitóját 1996. Augusztus 17-én tartották.

Virág Zsolt